..Kérem hogy oldalam megtekintését a főoldalon kezdje! Telefon: 30-4088109 e-mail: maklaryz11@t-online.hu

.....Élesség,Élesség, élesség, élesség, élesség, élesség,

 

Az élesség mint megoldandó feladat a kezdetektől, immár több mint százötven éve kíséri a fotográfiát. Annak ellenére, hogy akadnak hívei a finom, lágyrajzú fényképeknek egy fotós alapvető feladata, hogy éles, vagy tűéles fényképet tudjon készíteni, amikor éppen ez a célja. Amikor én éles képről beszélek, elsősorban arra gondolok, hogy egy 40-60 cm közötti kiállítási vagy műtárgy céljára szolgáló fényképnek tűélesnek kell lennie. Nem szeretnék olyan, szubjektív fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy egy képet milyen távolságból kell nézni, ez döntse el a néző saját maga, és ha kíváncsi, lépjen nyugodtan közelebb. Számomra egy kép akkor éles, ha nem lehet egy másik azonos tartalmú képet készíteni, amely élesebbnek látszik. Vagyis a fotó legyen olyan éles, hogy az élességét a tisztánlátás kb. 25 cm-es távolságából csak a szemünk adottsága korlátozza. Az élesség témakörét sokan úgy közelítik meg, hogy igyekeznek megmagyarázni, hogy az általuk használt meglehetősen drága felszereléssel elérhető élesség megfelelő. Sajnos a mai digitális világban semmi garancia nincs arra, hogy a milliós felszereléssel lehet egy igazán éles 60 cm-es képet lehet készíteni. A filmes korszakban az igényesebb fotósok a középformátum, vagy esetleg a síkfilmes fotózás felé fordultak. Ma különleges szerencse, ha valaki kisfilm méretű képérzékelővel rendelkező digitális géppel fotózhat. Természetes törekvés, ha valaki irdatlan összegeket áldozott a fotózásra, nem szeretné azt hallani, hogy bizony a felszerelése mégsem elég jó. Ezért sokszor olvashatjuk azt, hogy egy képet a képátlónak megfelelő távolságról kell nézni, vagy azt, hogy a nagyobb képeknél a 200 dpi vagy akár kisebb felbontás is elegendő.

Akik ismerik a hagyományos, nem digitális kijelzésű tolómércét, azok tudják, hogy ezzel az eszközzel legtöbbször 0.05 mm pontossággal lehet mérni. Vagyis egy átlagos esztergályos szeme képes a mozgó pofa 0.05mm elmozdulását érzékelni. A milliméterenkénti 20 pont az inch-enként 25.4×20, 500 pontot , vagyis 500 dpi felbontást jelent. Vagyis a fotókon is észrevehetjük az 500 dpi felbontást.

A digital fotólabor www.dfl.hu 2011-ben bevezette az 508dpi felbontású levilágítást. Mivel már régebben is kaptam néhány, az ilyen nagymértékű felbontás szükségességét vitató kritikát, gondoltam kipróbálom, valóban tudja-e a fotólabor az 508 dpi felbontást, és ez látható-e a képen? Az egyik nagyításomnál próbaképpen photoshoppal tettem egy 1 x 6 pixel és egy 2 x6 pixeles vonalkát a képre. Nem szóltam róla senkinek. Akkor döbbentem meg igazán, amikor mentem a fotólaborba a képekért. A laborosok figyelmeztetés nélkül is észrevették a ,,karcot"! Először azt hitték, ők hibáztak, de hamar kiderült, én tettem a képre a karcokat. :)  Később több embernek is megmutattam, és egyértelműen látták az egy pixel, 0.05mm széles vonalat. Ez bizony azt jelenti, hogy az 508 dpi felbontású levilágítás egyáltalán nem szükségtelen és indokolatlan. (A labor sem miattam fejlesztett, hanem mert igényesek a munkájukra.)  Ja és ha ilyen magasra tesszük a mércét, akkor a 12 megapixeles kép csak egy 22 centiméteres levilágításhoz elég? Hát ciki. Mindenesetre tisztán látszik, hogy középformátum, vagy a hamarosan 36 megapixeles felbontással érkező Nikon D800 fényképezőgép megjelenése egyáltalán nem indokolatlan. Szóval tény, hogy a nagy 20 Mpixel feletti  felbontás a kiállítási méretű fotókon látszik.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a fényképezőgépek nem képesek olyan kép készítésére, amelynél a egy éles határvonalat lefényképezve valóban éles képet kapunk. Vagyis nem találkozhatunk olyan felvétellel, melyet a monitoron erősen felnagyítva azt látnánk, hogy a sötét tónusú pixelek átmenet nélkül váltanak át világos tónusú pixelekre. Vagyis amikor egy ,,interpoláció nélküli" de valójában a fényképezőgép Bayer mozaikszűrőjén keresztül kapott digitális adathalmaz megadott pixelszámát valósnak fogadjuk el, már szintén nem kis kompromisszumot kötöttünk. De a jelenleg nem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk a fényképezőgép vagy a szkenner gyártója által megadott pixelszámot. Ha a 508 dpi felbontás mellett egy 30×40 cm-es képet szeretnénk készíteni, akkor a szükséges pixelszám:11.8 x 508 ×15.7 x 508 = 47.8 M pixel szükséges. Hasonló módon számolva az 50×60 cm -es kép 120 M pixelt igényelne. Bár már léteznek 80 M pixeles középformátumú digitális kamerák, ezek anyagi okokból gyakorlatilag elérhetetlenek. Itt csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a fullformátumú és legalább 20 millió pixeles digitális kamera használata egy kiállító amatőrnek is inkolt volna.

Az élesség mérése

Ahhoz, hogy meglévő felszerelésünket a legeredményesebben használjuk, és új eszköz vásárlásakor a legjobb döntést hozzuk, feltétlenül szükséges, hogy az elért élességet saját magunk is meg tudjuk vizsgálni, illetve mérni.

A fotósok beszélgetéseikben és az internetes fórumokon keresgélve gyakran foglalkoznak az objektívek élességével. Látható, hogy a téma rendkívül nagy érdeklődésre tart számot, azonban ahhoz hogy a különböző információk összehasonlíthatók legyenek, szükséges egy egységes élességmérési rendszer létrehozása. Ilyen módszerek eddig is léteztek, de egy részük használata nem ingyenes, más esetekben pedig az eremények nem számszerűsíthetőek, ezért az összehasonlítások nagyon nehézkesek. Némi töprengés után olyan élességmérési módszert dolgoztam ki, amely bárki által használható, az eredmény pedig számszerűsíthető, és a fotózással elért élességet mutatja. Tehát nem csak az objektívet jellemzi, hanem a fényképezőgép és a fotós tudását is tartalmazza. Mivel a végeredményt minden tényező együttesen határozza meg, ez az élességmérés alkalmas arra is, hogy a fotózás során elkövetett hibáinkat észrevegyük, és kijavítsuk.

Nézzük tehát a módszer lényegét. Készítettem egy 13×18 cm-es teszttáblát, amelyen az egymást követő számok méretei rendre 5%-al kisebbek. Ha ezt a teszttáblát lefényképezzük, mindíg lesz egy olyan legkisebb szám, amely még olvashatónak mondható. Ha betartjuk az általam javasolt feltételeket, akkor azonos mércével mérünk, és a legkülönbözőbb fényképezőgépekkel és optikákkal elért élességek is összehasonlíthatóak lesznek egymással. Az összehasonlíthatóság rendkívül fontos, mert így a különböző helyen, eltérő eszközökkel alkotó fotósok is össze tudják vetni az eredményeiket. Ha pedig az egyforma felszereléssel elért eredmények között van lényeges eltérés, akkor meg kell vizsgálni, hogy a fotós hibázott, vagy valamelyik alkalmazott eszköz hibás. Az is tanulságos eredmény, ha ugyanazzal a felszereléssel az egymás után elért eredmények túlzott mértékű szórást mutatnak. A berázás például egy olyan tényező, amely egyszer így sikerül, máskor pedig úgy. Más kérdést is feltehetünk, pl. hogy minden esetben kellő pontossággal működik-e az élesreállítás? A teszttáblát bármely objektívvel, vagy fényképezőgéppel úgy kell lefényképezni, hogy a befogott ,,téma" egy 1.6 m ×2.4 m méretű téglalap legyen. A feladat teljesen életszerű, hiszen a valóságban is egy adott ,,témát" kell lefényképezni úgy, hogy minél több részlet legyen látható a felvételen. Ekkor a digitális, kisfilmes, rollfilmes, síkfilmes fényképezőgéppel elérhető eredmények is összehasonlíthatóak egymással. Nem kell tehát vég nélküli vitát folytatni arról, hogy a filmes, vagy a digitális redszer ad-e élesebb képet, hanem egyszerűen csak le kell fényképezni ugyanazt a témát a teszttáblával.

A teszttáblát tehát a jobbolali képnek megfelelően kell elhelyezni. Egy szabad falfelületen jelőljük ki az 1.6 ×2.4 m-es telületet, és mindíg ezt kell lefényképezni, bármilyen fényképezőgépet vagy objektívet használunk is. A teszttáblát a beírható körön, vagyis a középponttől 0.8 m-re helyezzük el. A fényképezőgéppel pontosan a középponttal szemben helyezkedjünk el, az optika tengelye legyen merőleges a falfelületre. A teszttáblát saját, nem üzleti célra bárki dijmentesen letöltheti. Az 1.3 Mb-os JPG változat itt elérhető. A teszttáblát 424dpi felbontással 12×18 cm méretű matt fotópapírra kell levilágítani.

A teszttábla elhelyezésére azért választottam a beírható kört, mert ha itt még nagyon jó az élesség, akkor még a széleken is jó eredményt fogunk kapuni. A képsarkok vizsgálata pedig nem egyszerű és nem is célszerű, mert ide szinte lehetetlen élesreállítani, és legtöbb felvételnél lényeges képelemek úgysem kerülnek a sarkokba. A középpont vizsgálata is felesleges, mert az kevés, ha egy objektív csak itt mutat elegendő élességet. Mindezek ellenére a kísérletező kedvű fotósok a kép más részeire is elhelyezhetik a teszttáblát. Ha például arra gyanakszunk, hogy az objektív nincs jól centírozva, és emiatt asszimetrikus a teljesítménye, helyezzünk teszttáblát mindkét oldalra.

A tesztfelvétel során minden felvételi hibát próbáljunk maximálisan elkerülni. Használjunk stabil állványt. Válasszunk finomszemcsés diát, vagy ha digitális géppel dolgozunk, természetesen RAW formátumot és a maximális felbontást. Gondosan állítsunk élesre. A próbafelvételeket mindíg többször ismétjük meg. Ha módunk van rá, a stúdióvakus világítás a legmegfelelőbb. Ha ez nem lehetséges, akkor várjuk ki a napsütéses időjárást. A megvilágítás kb 40 fokos szögben érje a teszttáblát. Mivel az objektívek élessége az alkalmazott rekeszértéktől nagymértékben függ, ezért a tesztelést különböző rekeszértékek mellett is el kell végezni. Én a - teljes nyílás - 5.6 - 8 - 11 - 16 értékeket javaslom. A 22 - 32 -45 rekeszeknél a fényelhajlás miatt csak gyenge eredmény érhető el, amelyik optika itt adja a legjobb teljesítményét, az enyhén szólva felejthető.

A kiértékelés abból áll, hogy kellő nagyítás mellet eldöntjük, melyik a legkisebb még leolvasható szám. Egy- két értéknyi bizonytalanság lehet, de a mérés lényegében objektív. Kétes esetekben az összehasonlítandó tesztfotókat a monítoron egymás mellé is helyezhetjük azért, hogy egyforma megítélést alkalmazzunk. Digitális gép esetén mindig a Tiff képekkel dolgozzunk. A filmet egy kb. 75 szörös mikroszkóppal, vagy egy legalább 4000 dpi felbontású Nikon szkennerrel értékeljük ki. A 4000 dpi felbontás 79 vonal / mm-nek felel meg, ami azt jelenti, hogy az optika és a szkenner felbontása azonos nagyságrendben van, ezért a szkennelés számottevően rontja a filmen már elért felbontást. A mikroszkópos ellenörzés ezt is jól megmutatja. Sajnos a szkenner és a digitális gép is a saját véges felbontása által limitálja az objektív felbontását, ezét ha ez utóbbira vagyunk kiváncsiak, használjuk inkább a mikroszkópos módszert. Ha az objektív gyenge, akkor ez az élességhatárolás nem jelentős, de ha az objektív kimagasló minőségű, bizony megeshet hogy a tesztelés alig mutatja jobbnak a többi jó optikánál. Léteznek 10.000 dpi feletti felbontású tízmilliókba kerülő nyomdai szkennerek is, de ezeket nincs szerencsém ismerni. A szkennelt képeken enyhe élesítést is alkalmazhatunk, azért hogy a digitális gépekkel történő összehasonlítás reálisabb legyen. A digitális gépek a Bayer interpoláció miatt ugyanis minden esetben élesítenek, még akkor is, ha ,,0" fokozatú élesítést választunk. A teszttábla alapszíne éppen azért nem fehér, hogy az élesítés által a fekete számok mentén létrehozott ,,világosabb gödröt" megmutassa.

Nikon objektívek tesztelése

Új tesztek 2010. 03. tól, tesztkamera Nikon D3x, 24Mpixel.

Több mint 30 objektívet teszteltem. A feldolgozás, kiértékelés meglehetősen időrabló feladat, de előbb utóbb a többi objektív eredményével is jelentkezem.

Köszönöm az Artwork.hu kft-nek hogy három napig használhattam a fényképezőgépet, és köszönöm barátaimnak is , hogy ennyi remek optikát kölcsönadtak nékem.

 

Objektív f (mm) full 5.6 8.0 11. 16. Megjegyzés
Nikkor 1.4/35 AIS 35 24* 34 38 36 32 *lehet hogy a képmezőelhajlás miatt gyenge, mivel az élesreállítás középre történik, az értékelés pedig nem.
Nikkor 2.8/35 AIS shift 35 32 40 36 36 32  
Zeiss 2/35 AIS 35 38 38 40 38 32  
               
Nikkor 1.4/50 AIS 50 30 40 42 38 36  
Nikkor 1.4/50 AFD 50 30 42 42 40 36  
Nikkor 1.2/50 AIS 50 40 42 38 38 36  
Nikkor 1.8/50 AF 50 32 42 40   38  
Voigtlander 1.4/58 58 40 46 49 46 44 kimagasló élességű objektív
               
Nikkor 1.4/85 AIS 85 32 40 42 42 38 Csodálatos, aszférikus csiszolású
Falcon 1.4/85 AIS 85 26 38 38 40 36  
Nikkor 1.4/85 AFD 85 30 48 40 38 32  
               
Micro Nikkor 2.8/105 AIS 105 36 36 40 40 30  
Micro Nikkor 2.8/105 AFD 105 36 40 38 38 34  
Micro Nikkor 2.8/105AFS 105 40 40 40 38 36  
Zeiss 2/100 AIS makró 100 40 42 46 40 40 Nagyon éles, kontrasztos, CA mentes objektív
Nikkor 2/105 DC 105 28* 36 40 38 32 *Lágy
Voigtlander 2.5/125makró 125 38 42 42 40 38  
Nikkor 2.8/185 AF 185 38 40 42 40 36 Könnyű kicsi, éles, kontrasztos objektív
               
Nikkor 4/300 AFS 300 38 40 40 40 38  
Nikkor 4/300 AFS+TC14E 420   36 36 36 32  
               
Nikkor 4/500P 500 36 38 38 36 36  
Nikkor 4/500P+TC14E 700   32 32 36 32  
               
Nikkor AF 70-180 Micro 70 36 36 36 38 32  
  105   40 38 36 32  
  180   38 40 38 38  
Nikkor AF 35-70/2.8 35 30 36 36 38 36  
  70 26 30 40 38 36  
Nikkor AFS 24-70/2.8 24            
  50            
  70            
Nikkor AFS 28-70/2.8 28 38 38 38 40 36  
  50 32 38 40 38 36  
  70 38 40 44 38 38  

 

Régebbi tesztek 2009 előtt:

Az élességvizsgálat Nikon D200 fényképezőgéppel. Néhány objektív azonos a fentebb már tesztelt objektív tipussal. Mivel a tesztelés nem csak az objektívet, hanem az objektívet és a fényképezőgépet együtt értékeli, természetes hogy a kisebb méretű szenzorral szerényebb élesség érhető el.

Objektív f (mm) full 5.6 8 11 16 ...............Megjegyzés.......................
Nikkor 1.2/50 AIS 50 22 24 26 24 22 F=1.2 -nél és F=16-nál is lágy
Nikkor 1.4/50 AFD 50 22 24 26 26 24  
Nikkor 1.4/85 AFD 85 22 26 26 24 24  
Nikkor 2/135 DC 135 22 24 24 24 22 F=1.2 -nél és F=16-nál is lágy
Nikkor 2.8/28 shift 28 24 24 26 26 24 Ajánlott rekesz F=8

Voigtlander 2.5/125

makró+ Nikon D200 kamera

125 26 28 30 26 24  

Voigtlander 2.5/125

makró+Nikon D3 kamera

125 28 30 32 30 30  

Voigtlander 2.5/125

makró+Nikon D3x kamera

125 38 42 42 40 38  

 

A Pentax 67 fényképezőgép és objektívjeinek tesztje fanatikusok és kíváncsiak számára: A 100-as Kodak diafilm kiértékelése mikroszkóppal történt. Az összehasonlítás a digitális gépekkel csak közelítés, mert a film teljesen más jellegű fotográfiai anyag. Az összehasonlításból az is egyértelmű, hogy a 6x7-es film élesebb mint a digitális felvétel, de a digitális fotó csúcsa és a 6x7-es rollfilm leggyengébb eredménye azonos szintű lehet. Pesze az is szempont, hogy jelenleg egy D3x váz árának feléből egy komplett Pentax 67II felszerelést lehet venni lehet venni 7-8 objektívvel.

Objektív f (mm) full 8 11 16 ......Megjegyzés..................
Pentax 4/45 mm 45 44 65 61 49  
Pentax 4/55 mm 55 58 70 65 61  
Pentax 4,5/75 mm shift 75 44 58 55 49  
Pentax 2.4/105 mm 105 42 65 65 61  
Pentax 4/135 mm makró 135 32 61 65 61  
Pentax 2.8/165 mm 165 58 65 65 65  
Pentax 4/165 mm LS központi záras 165 58 65 65 58  
Pentax 4/200 mm 200 46 61 65    
Pentax 4/300 mm 300 46 58 58 49  
Pentax 4/300 mm ED IF            
Pentax 67II + Nikkor 4/40mm (Bronica 6x6) 36 42 58 58 44