Vissza a főoldalra © Makláry Zoltán 2019. Telefon: 30-4088109 e-mail: maklaryz11@t-online.hu

6. Fejezet: Optika V. Az objektívek lelke

Láttuk hogy az objektívek bonyolult felépítésű és nagyon precízen megépített szerkezetek. Az objektívek minősége nagyban függ attól is, hogy a tervezés és gyártás során mennyire sikerül betartani a az előírt pontosságokat. Nagyon nagy fokú, nehezen elérhető, mikrométer nagyságrendű pontosságokra kell gondolni. Minden eltérés számít, de különösen az hogy milyen pontossággal sikerül a lencsetagokat egy közös optikai tengelyre helyezni. A nagyszámú lencsetag pontos mechanikai rögzítése nem egyszerű feladat. Ez a feltétel azért is nehezen teljesíthető, mert a korszerű objektívek lencsetagjai élesre állításkor és a zoomoláskor egymáshoz képest is mozognak. Az objektív felépítése a stabilizátor elemek beépítésével tovább bonyolódik. Ráadásul a képstabilizátor egy mozgó lencsecsoport, amely folyamatos mozgásával kompenzálja a kézremegést. A pontossági követelményeknek szélsőséges hőfoktartományban, gyors fókuszálás közben, sok évi használat, kopás után is teljesülniük kell. Mivel kívánatos, hogy az objektív tömege is minél kisebb legyen, ezért a lencsetagokat befoglaló elemek falvastagsága meglehetősen vékony. Ezen vékony falak szilárdsága nem túlméretezett.

Az objektívet ezért különös gonddal kell óvni minden mechanikus behatástól, ütéstől, folyadéktól, leejtéstől. Az objektívnek lelke van. Ha bármelyik lencsetag nem a tervezéskor előírt helyen van, az objektív rajza többé már nem lesz tökéletes. Ez leginkább a nagy látószögű objektíveknél mutatkozik meg, az által, hogy a sarkokban már nem lesz egyforma a rajzolat, aszimmetria mutatkozik. A sarkok élességét egyébként is nehéz vizsgálni, tesztelni, ezért legjobb ha az optikánkra inkább nagyon vigyázunk. Már egy kisebb leejtés, ütés is tönkreteheti az optika eredeti minőségét. Viharvert, sérült, ütésnyomokkal tarkított darabokat soha ne vegyünk meg. Egy használt optika vételénél a legfontosabb megnézni, hogy nincs-e bármilyen mechanikai sérülésre, szétszedésre utaló jel, ütésnyom, horpadás, kotyogás, festékhibák, szoruló zoomgyűrű vagy nehezen járó élesre állító gyűrű. Általában a használt objektív külső karcai, festésének kopottsága, a frontlencse makulátlan állapota, vagy netán a szakszerűtlen tisztításokból származó finom karcok mutatják az előző tulajdonos gondosságát. Az objektíveket óvni kell a párás esős vagy trópusi körülményektől, a túlságosan nagy melegtől vagy tűző naptól is.

06.01. ábra: Egy 2.8/100mm micro Nikkor objektív lakástűz után.

Nagy melegben lecsökken az objektív élesre állító csigameneténél használt kenőzsír viszkozitása, a zsír befolyhat az objektív rekeszlamellái közé, ahol azután a rekeszlamellák összetapadását okozza. A por is az objektívek nagy ellensége. Amíg csak egyetlen porszem kerül az objektív belsejébe, addig mondhatjuk azt, hogy annak hatása a képen nem látszik de ki látott már egy magányos porszemet?

Az objektíveknek nemcsak azon tulajdonságai fontosak amelyeket a katalógusokban fellelhetünk. Nagyon fontos, milyen érzésünk lesz, amikor kézbe fogjuk az objektívet. Számít, hogy mekkora az objektív tömege, hol van a súlypontja, kézre esik-e az élesre állító és a zoom gyűrű? Milyen finoman lehet manuálisan élesre állítani? Az élesre állító gyűrű mekkora szögben forog el, miközben a végtelen állásból a közelpontra tekerjük? A kényelmes, finomabb manuális élesre állításhoz nagyobb szögelfordulás tartozik. A gyártók viszont szeretik ha az élesre állításhoz minél kisebb elfordulás tartozik mert ez kevésbé lassítja az autófókusz működését. Szóval a profi autófókusz és a pontos kézi élesre állítás ellentétes feltételeket támaszt. A zoomgyűrűt milyen érzés megtekerni? Könnyen egyenletesen fut-e, mint egy golyóscsapágy, vagy csak nehezen, akadozva forgatható és közben érezzük, hogy az objektív bizony műanyag alkatrészekből épül fel. A műanyag alkatrészek olcsóbbak, könnyebbek, de kevésbé pontosak, kophatnak, törhetnek. Azt pedig végképp ne fogadjuk el, hogy még az objektív csatlakozó bajonettje is műanyagból legyen.

Az objektív szerethetőségét nagyban meghatározza, milyen finoman kezelhető. Nézzük meg hogy élesre állítás, zoomolás során mekkora a súrlódás, lötyögés, kotyogás. Amikor egy zoomobjektív több lépcsőben dugja ki az orrát, finoman vizsgáljuk meg hogy kihúzott állapotban az objektív eleje jobbra-balra mennyire lötyög. Egyszer az egyik barátom tréfásan azt mondta egy nagyon rozoga zoomobjektívre: ,,De hát ez egy kanyarobjektív!” Az is kellemetlen, ha egy zoomobjektív a saját súlyától is zoomolódik, miközben fényképezőgéppel a vállunkon sétálgatunk. Az objektívek lényeges tulajdonsága az is hogy az élesre állítás során változik-e az objektív hossza? Ha az objektív az élesre állítás során nem változtatja a hosszát, akkor belső fókuszálású, angolból rövidítve IF objektívről beszélünk. Ha az objektív hossza munka közben változik, akkor az objektív a fotózás során ki-be pumpálja a levegőt és ezzel természetesen a port is. Márpedig ha a por bemegy, akkor annak egy része bent is marad. Mindig gondoljunk erre, ha poros, párás helyen szeretnénk fényképezni. Fontos, hogy ne csak az élesre állításkor, hanem zoomoláskor se változzon az objektív hossza. Nem sok ilyen objektív van, ezért ajánlom minden Nikont használó figyelmébe a pompás AF-S Nikkor 4/70-200mm objektívet. Az objektívek T rétegbevonata nagyon vékony és sérülékeny. Gondos, figyelmes használattal óvjuk optikánk frontlencséjét. Az objektívet ne tisztítsuk mindenféle alkalmatlan eszközzel, vagy agresszív oldószerrel. Még a megfelelő oldószer is gondoz okozhat, ha befolyik az objektívbe, vagy a nem kellő tisztasága miatt az elpárolgás után foltot hagy a lencsén. Az objektív frontlencséjén levő porszemeket inkább csak egy levegőt fújó gumilabdával fújjuk le. Ha mégis oldószeres tisztításra van szükség, azt inkább bízzuk szakemberre. Az ügyesebbek persze a megfelelő eszközök és anyagok beszerzése után megpróbálkozhatnak vele. De meg kell mondanom nem sok olyan objektív tisztítást láttam, amely után az objektív a gyári új állapotra hasonlított volna. Viszont rengeteg olyan objektívvel találkoztam, amelyen finom karcok sokasága jelezte, hogy dilettáns, önjelölt kontár próbálta megtisztítani.

Ha valaki esőben vagy poros környezetben fotografál érdemes UV szűrővel védenie a frontlencsét. Azzal azonban ne ámítsuk magunkat, a lencsetagként be nem tervezett szűrőüveg nem rontja az objektív rajzát. A szűrő üvege annál többet ront a rajzolaton, minél vastagabb üvegből készül, és minél laposabban mennek át rajta a fénysugarak, vagyis egy szűrő fokozott élességromlást okoz a nagy látószögű objektívek esetén. Az UV és az egyszerű lencsevédő szűrők kevésbé problematikusak, a polarizációs, vagy az erős denzitáscsökkentő ND szűrők kiválasztásánál legyünk körültekintőek. Indokolatlanul ne használjunk szűrőt, inkább használjunk napellenzőt, amely valamelyest az objektívet is védi. A szűrők képminőséget csökkentő hatása legtöbbször nem vehető észre, de amikor nagyon magas a pixelszám és és magas az élességi mérce, akkor már minden hiba számít.

A használhatóság szempontjából fontos az objektív tömege és a mérete is. Senki sem szeret feleslegesen nagy és nehéz tárgyakat cipelni. Sajnos az objektív jó minőségéhez és tartósságához előnyös ha a lencsetagok nehéz üvegekből, az alkatrészek pedig fémből készülnek. A nagy fényerő is egy olyan vágyott tulajdonság, amely növeli az objektív tömegét. Szilárdság, tartósság, optikai minőség, megbízhatóság, erősebb fókuszmotor mind olyan tényező amely a tömeget növeli. Az optika könnyebb műanyag alkatrészei is az olcsóbb, gyengébb felépítésre utalnak. Nincs tehát ingyen ebéd, a könnyű felszerelés azonos rendszert tekintve általában gyengébb minőséget takar. Amikor a sarkokban is tökéletes minőségű, vignettálás mentes rajzot szeretnénk akkor bizony a tervezőknek nagyobb kirajzolt körrel, nagyobb méretű lencsetagokkal kell számolniuk. A mai legújabb, legjobb rajzú objektívek is igazolják ezt a feltevést. A Zeiss Milvus 1.4/50mm 922g és a Sigma Art 1.4/50mm 815g objektívek egyaránt lényegesen nagyobb tömegűek, mint amit egy alapobjektívtől elvárunk, például a jó minőségű AF-S Nikkor 1.4/50mm csupán 290g. Látszik, ha kompromisszum mentes, teljes nyíláson is a sarkokig éles képet kívánunk, akkor bizony cipekedni kell. A magam részéről inkább elfogadom, hogy a sarkok rajza csak némi rekeszeléskor javuljon kellő szintre, mintsem hogy többszörös költséggel tripla súlyt cipelve fotografáljak.